Előzmények[]
Yor 37 eves, koborlo harcos, a tuzfegyverek szerelmese. Szeme kek, haja vilagos, arca kerek. Tagbaszakadt, vallas, de nem kulonosebben magas, inkabb tunik tenyeres-talpas parasztgyereknek, mint legyozhetetlen harcosnak. A mozgasaban is van valami darabossag. Kitarto talpas, de a lovakat nem kedveli. Eszak szinte minden nagyobb varosaban megfordult vandorlasa soran, nem egy helyen szerezve baratokat es ellensegeket. Irastudatlan, altalaban jo kedelyu, azonban nagyon celtudatos – valasztott kuldetesetol nem lehet eltantoritani. Harcostarsai kedvelik, egy-egy csata utan a tabortuz mellett meg-meglodul a nyelve, es hiszem-is-meg-nem-is tortenetekkel traktalja a hallgatosagot, sarkanyokrol, boszorkanyokrol, legendas fegyverekrol. Ugyanakkor felelmetes harcosnak tartjak, es nem csak az ordogi erzeke miatt a modern tuzfegyverekhez – valahanyszor kihuzza hatalmas, fekete pengeju kardjat, valami olyan kegyetlen feny villan meg a szemeben, amit egyik tarsa sem latott szivesen.
Egy Zuhatag melletti kis faluban, Kreszt-ben latta meg a vilagot, egy foldmuves csalad harmadik gyermekekent. Hat testvere volt, azonban kozuluk csak negyen eltek meg a felnottkort: Riad, a legidosebb fiu a csaladi fold orokose volt, Yvonne es Gretchel pedig hamar ferjhez mentek. Yvonne cserfes, vidam, minden leben kanal lany volt, ugyanakkor kiszamithatatlan es indulatos. Konnyu veru lanykent tartottak szamon Kresztben, es Yor nem egyszer latta ot a foldeken a szenaboglyak arnyekaban enyelegni. Vegul egy keresztuti selyemarussal szokott meg otthonrol. Yor sosem ertette, mit latnak a falu suhancai a novereben, nem tartotta szepnek a sovany, eles vonasait. Gretchelt pedig kifejezetten csunyanak erezte, a tenyeres talpas, nagyhangu lany minden csaladi vacsoranal hangosan fingott, es bofogve, teli szajjal beszelt. Vegul a szomszed vette el, mar apjuk halala utan. Riadnak ez jo uzlet volt, az egymas mellett fekvo foldeken a ket csalad nagyobb hozamokat tudott elerni, ekkoriban kezdtek kijarni a piacra, rovidesen mar disznot, nyulakat tarthattak. Fingos Gretchel, ahogy Darioval neveztek, pedig maradt, es tovabbra is gusztustalanul viselkedett azon a nehany csaladi esemenyen, amit a ket csalad megosztott.
Yor Dariot erezte leginkabb kozel allonak magahoz, egyutt jartak a hatarba fuget lopni a bolond oregasszonytol, aki varjakat etetett nyers hussal, es idonkent gyumolcsokkel kinalta a kisebb gyerekeket. Yor es Dario melysegesen utalta az oregasszonyt, amiota a kis Rivendell meghalt – a kis Rivendell az utca vegen lakott, beteg volt, es mankoval jart. Egyszer evett az oregasszony gyumolcseibol, harmadnapra ra lazas betegen halt meg. Yor sosem tudta maganak megmagyarazni, hogy miert kototte ossze a kis Rivendell halalat a venasszonnyal, de Darioval megeskudtek ra, hogy pokolla teszik a banya eletet. Honapokig minden este kavicsokkal dobaltak az ablakat, sot, egyszer Dario odaszaratta a hasmeneses okroket az ajtaja ele. A venasszony fugei azonban kulonlegesen izesek voltak, igy egy par evre ra, amikor Yor bosszuvagya enyhult, hogy valamilyen formaban megis megbuntethesse az oregasszonyt, rabeszelte Dariot a fugelopasra, aztan rakaptak. Csak egyszer vette oket eszre a venasszony, rikacsolt es hadonaszott a sovany kezeivel, Dario meg is ijedt, azt mondta kesobb, hogy a banya megatkozta oket, de Yor cask nevetett, nem hitt a babonakban.
Tizenket eves volt, amikor meghalt az apjuk – Lord Eron Thornwall szurta le, amikor akadekoskodott, es nem akarta atadni a csalad egyetlen, girhes lovat a falun atutazo foldesurnak. Lord Thornwall fia, Jamie pedig kacagva ragadta magaval Yvonne-t.
Yor egyedul indult utanuk.
Harom nappal kesobb, egy forras melletti erdos volgykatlanban, hajnalban csapott le. A ket four hatrahagyta a kiseretet Zuhatagban, a Pajkos Sello fogadoban – talalkozora igyekezhettek, ezert alltak meg a volgykatlanban. Yvonne-t persze magaval vitte az a vernoszo barom Jaimie, guzsba kotve hevert a lovak mellett, meg veszekedtek is rajta az apjaval. Yor gyors volt a reggeli kodben, Lord Thornwall gigajat meg almaban torte ossze a griffes botjaval, a faragast feketere szinezte a ver. A horgesre ebredt fel Jaimie, de kardot rantani mar nem volt ideje, Yor griffes botja osszetorte a jobb keze ket ujjat. Saros, veres okolharc indult. Jaimie mar tizenhat is lehetett, eros, magas, igazi ferfi, jol taplalt, gazdag nemesi ver, akit kisgyermekkora ota a harcra nevelt a csalad fegyvermestere. Yor kicsinek, es nyomorultnak erezte magat, de hajtotta a duh. Amikor ripityara tort az orra, hatraesett, a forras fele. Jaimie utana ugrott. Yor nem latott a vertol.
Valahogy megis felulkerekedett, es a botjaval szoritotta a masik fiu torkat a viz ala. A faradt Yornak oraknak tunt, amig megszunt Jaimie kapalozasa, es a harc utan kimerulten rogyott ossze. Miutan magahoz tert, eloldozta Yvonne-t. A testeket elegettek, a tabort felszamoltak, a four ruhait osszeszabdaltak es elastak a forras folott allo nagy fuzfa gyokerei koze. Yvonne szokatlanul csondes volt a hazauton. A tortentekrol nem beszeltek senkinek. Yor meg a kivancsi Darionak sem mondta el, mi tortent. Ez kettojuk titka maradt.
Kesobb sokan kerestek a Lordot, katonak viharzottak at Kreszten, de a parasztok uveges tekintettel, neman bamultak a kerdezoskodokre. Yor biztonsagban volt. Senki nem emlekezett az apjara Thornwall kiseretebol, a falu pedig hallgatott.
Par honappal kesobb Yor visszament a fuzfahoz. Kiasta Lord Thornwall kardjat. Hatalmas, ketkezes fegyver volt. Regi, es kulonosen nehez. A fekete pengen kegyetlen, hideg runak villogtak a napfenyben. Yor ejszaka visszavonszolta a fegyvert a faluba, es Kreszt hires kokeresztje alatt eskut tett a sapadt holdfenynel. A kardot megint elasta.
Amikor tizenhat lett, Darioval bekoltoztek Zuhatagba, inasnak alltak a helyi molnarnal. De Yor soha nem tudta igazan kiverni a fejebol a kardot, a keresztet, a holdfenyt, a kodben torott gigaval vert horgo Lord Thornwallt. Par ev mulva megpattant, osszepakolta a holmijat, es Ezustpartba ment. A Blackhead-csaladhoz allt be, fegyverhordozonak.
Hamar tovabb allt – nem birta a tempot.
A kovetkezo tiz evben tobb nemesi csaladnak is szolgalt, lassan kuzdve fel magat a rangletran. A tavaszi haboruban nevet szerzett maganak az alabardok, pikak, landzsak, es egyeb hosszu szurofegyverek kezelesevel, es szivos munkaval a kardvivasban is veszelyes ellenfelle valt. A haborut ket ezustparti suhanccal harcolta vegig, Dave hozza hasonlo parasztgyerek volt, sosem szerelt le, kesobb tisztkent brigadvezeto lett. A sapadt Kilmore nem nagyon beszelt a multjarol – egyaltalan, nem szivesen beszelt barmirol. Yor gyanitotta, hogy valamelyik deli nemesi csalad messzire szakadt gyermeke lehet, de sosem hozta fel a kerdest.
Mint haborus veteran, Yor konnyen talalt maganak munkaadot, a kisebb hazak orommel alkalmaztak ilyen-olyan kuldeteseken. Portyakra ritkan jart, sohasem volt jo lovas, ha tehette, inkabb gyalog indult harcba. Igy inkabb testorkent, vagy helyi ugyeket intezve alkalmaztak. Jo megfigyelove valt, gyakorlatot szerzett a helyszinek elemzeseben – ha Yor Resmorrah szervezte a talalkozot, a felek biztosak lehettek benne, hogy nem eri oket kellemetlen meglepetes.
Reszt vett Cornelius hirhedt fosztogatasaiban a Tovideken, sokan meseltek rola, hogy rubintokkal es gyemantokkal megrakodva tert haza, de a valosagban egyetlen zsakmanya egy griff-szimbolummal kivert mellvert volt, egy hozza tartozo sisakkal. Maganak is eszrevetlenul, nemesi familiarisbol zsoldossa valt, es lassan megoregedett.
Harmincegy eves volt, amikor egy suhanc a kikepzoudvaron egy elcsuszott vagassal vegigszantotta a homlokat. A seb elfertozodott, Yor napokra agynak esett. Miutan meggyogyult, osszapakolt, es visszatert Zuhatagba.
Darionak ekkorra sajat malma volt, a varos szelen, de mar a falon belul elt a csaladjaval. Ketszer hazasodott, az elso felesege otthagyta, a masodiktol egy kislanya szuletett. Eziral harom eves volt, es hamar osszebaratkoztak az idosodo harcossal.
Yor kezdetben Darionak segitett a malom korul, de hamar tehernek erezte magat - a kover Windleby szolgalataba allt, mint testor. A fizetesebol szobat berelt a malommal szemkozt, es reggelente a kis Ezirallal jatszott, amig Dario a kornyekbeli parasztokkal intezte az uzleti ugyeit. A kislannyal a baratsaguk alapja Yor faragott babui voltak – allatokat, szornyeket, lovagokat faragott a lanynak, aki, ha tetszett neki a figura, eltette, ha pedig nem, Yorral egyutt nagy egyetertesben a malomkovek koze hajitottak. Yor egy ido utan tendenciozusan rut, torz alakokat faragott, es mosolyogva figyelte, ahogy az unokahuga nagy kacagasok kozepette, enekelve-kantalva, fellabon billegve dobja a figurakat a kovek koze. Yor Resmorrah boldog volt.
Aztan egy nap az eg egy csattanassal megnyilt, es a Fellegvar a felhok koze zuhanva megjelent. Zuhatagban del korul eszleltek, amikor a foteren par pillanatra elsotetitette a napot a tavolban lebego szerkezet.
A bizonytalansag hamar tapinthatova valt – idegenekrol es nagy hatalamu magusokrol kezdtek suttogni, es haborurol, haborurol, es haborurol. A csaladok csapatokat mozgositottak, az erdokben bujkalo torvenyen kivuli martalocok szabadcsapatokka szervezodtek, aztan egyik masik, ilyen-olyan fourak zaszlai alatt bemasirozott Zuhatagba. Yor ekkoriban hagyta ott a kover Windleby-t, napokig ult Dario malmanal, a kuszobon, figyelve az utcat, a be es kijovoket. Hire jott, hogy maga Cornelius is ujjaszervezte a szabadcsapatat, es valahol a Hegymelytol eszakra vezet veres portyakat. Yor egyre nyugtalanabb volt, nem tudott aludni. Egyik reggel Gretchen latogatta meg oket - a ferjevel ugy dontottek, delre koltoznek. Riad nem tartott veluk. Harom nappal kesobb egett a csaladi haz, Dario es Yor csak masnap hallottak, hogy Kreszt martalocok tamadtak meg. Riad, aki addigra az egyik leggazdagabb parasztta valt a faluban, kardot rantott, amikor ratortek az ajtot. Felkoncoltak, a gyerekeivel egyutt. Yor napokig nem faragott uj figurat Eziralnak. Vegul dontottek Darioval. A malombol szarmazo felretett penzzel Yor nekivagott a videknek, zsoldosokkal targyalt, hireket inditott – elkezdtek egy szabadcsapatot szervezni. Az elso megrendeles is megvolt - a polgarmester rosszindulatu suttogasokra figyelt, feltette a poziciojat. Yor azt allitotta, el tudja erni Corneliust. Hazudott, de a megbizas megvolt. Husz ember csapott fel Yor Resmorrah szabadcsapataba, azonban a elso talalkozo verfurdobe torkollt – az Orzok altal felkarolt uj polgarmester aznap este emelkedett hatalomra – a regi polgarmester ellensegei pedig nem vartak tovabb. Egy estere langba borult Zuhatag, Yorra es husz emberere pedig lecsaptak. Yor kivagta magat a vendeglobol, es haza indult – rohant, ahogy csak tudott. A malom langokban allt, lovasok nyargaltak del fele, Dario teste az ajtoban hevert, a feje az utcan. Valaki hatulrol leutotte, es elvesztette az eszmeletet. Az utolso dolog, amit Yor hallott, a kislany sikitasa volt.
Masnap Yor megtalalta Hanat, Dario feleseget - a no tebolyodottan kereste a kislanyat, a ruhai veres cafatokban logtak rola. A job kezerol hianyzott ket ujj, vedekezes kozben vagtak le a tamadok. Hana azt mondta, a lovasok emberkereskedok voltak, elvittek Eziralt, o pedig alig tudott kicsuszni a kezeik kozul. Mikozben az Orzo Tabita az uj polgarmester mellett allt Zuhatag foteren, es onelegulten szemlelte munkaja eredmenyet, Yor visszament Kresztbe, es kiasta Lord Thornwall kardjat a kokereszt alol.
Delnek indultak Hanaval.
A nyomok azonban kihultek, es Hana egyre ketsegbesettebb lepesekre szanta el magat. Korbe-korbe jartak hetek ota, nem voltak uj hirek, sem regi tortenetek. Hana buskomorra valt. Yor aggodott erte, a no alig evett, es estenkent laza volt. Par nappal kesobb meg kellett allniuk egy fogadoban, a kover Windleby szivesen latta oket. Hana agynak esett. Hetekig szenvedett, felrebeszelt, Yor borogatta a homlokat. Vegul, egy sotet ejszakan, elhalt a no szapora lelegzetvetele, a szobaban csend lett. Yornak valamiert a kis Rivendell jutott eszebe. Elsiratta Eziralt.
Par nappal kesobb, az erdoben talalkozott a Fekete Herceg felderitoivel, es onkent vallalkozott az ongyilkos osztagba Zuhatag uj polgarmesterenek a megolesere. Sikerrel jartak, es az osztag minden tagja egy-egy musketat kapott Eszak Uj Uratol.
Yor reszt vett a Zoldvari csinytevesben is, ott volt a Bronzvaros ugynokei kozott, majd a Sarga Solyom hadtesteben harcra indult a Fellegvar ellen. Bar a betores kudarccal vegzodott, az ott latott tuzfegyverek lenyugoztek Yort, tobben hallottak tole a seregben, hogy meg fogja fejteni az Orzok titkat, es a sajat talalmanyukkal fogja visszakuldeni az oket a masvilagra.
Joval kesobb, Yor Lord Eron Danien hivasara Keresztutba erkezett. Merlo Bilbidus kulonleges osztagaban helyeztek el, hogy a csapat fegyvermesterekent szolgaljon. Yor, bar elfogadta kozvetlen felettesei utasitasat, egyre novekvo ellenszenvvel figyelte Bilbidus tevekenyseget - gyanitotta, hogy ez a kalmar elso katonai akcioja, es bosszanottata a vezetojuk ovatlansaga, ugy erezte folosleges kockazatokat vallalnak. Csapattarsai szaglottak a magiatol, idegen gondolatokkal es ismeretlen vagyakkal voltak tele.
Yor a hadseregben toltott ido utan kellemetlen szajizzel vette tudomasul, hogy a regi vilag, aminek az elpusztitasaert nap mint nap kockara tette az eletet, ismet korulotte zakatol, es az urak es magusok hatalma pokhalokent fonja korbe az eletet.
Season 4[]
Az elso feladatuk egy deli nagyur, Lord Adraihne likvidalasa volt. A komoly katonai tamogatas ellenere, amit az EKA hadereje garantalt, a bevetes gyorsan ongyilkos kuldetesse valtozott. Yor tehetetlenul figyelte, ahogy a csapattarsai lemeszaroljak a villa kozrendu szemlyzetet is. Eziralra gondolt. Az adrenalin es az elkeseredettseg lassan mindent elborito haragga valtozott, Yor osszeszoritott fogakkal uldozte a menekulo Adraihne-t. A lovan tajtekzott a gyilkos gyulolet. Ujra kisfiunak erezte magat.
Miutan Adraihne meghalt, erezte, ahogy az evek ismet a vallaira zuhannak. Faradt volt, a haragja elparolgott, csak valami pallott, ures cinizmust hagyott maga utan. Meg Bilbidus piszkalasa sem toltotte el elegtetellel, es gyanakvo felelemmel figyelte az elszabadult Golemet a csapatban. Sajnalta a halott papnot is, mar amennyire egy ilyen ismeretlen, gyilkos teremtest sajnalni tudott. Este, a tabortuz mellett ujra elovette a fekete kardot. A gondolataiba merult, ahogy a tuz voros fenye a penge gyilkos runain tancolt. Figyelte a csapattarsait.