FANDOM


Név: Jack Taylor/Oak (Scarf)

Faj: Ember

Kaszt: Ranger

Alignment: Chaotic evil

Kor: kb. 30 év

Kinézet: Rövid fekete haj, enyhén őszül, élénk kék szemek, borostás arc, nyakon széles, vágás után maradt heg. Kb 165cm magas, 60kg, izmos, szálkás testfelépítés. Fekete light armor (def 2), csuklya, fekete sál vörös csíkkal a nyaka körül, amivel az arcát is tudja takarni. Jellemzően egy kardal és egy tőrrel harcol, egy plusz tőr van elrejtve a bal alkarján a ruha alatt. Szürke róka társaságában látható gyakran.

Egy határ közeli faluban születtem Északon, apám szabó volt, anyám velem és a nővéremmel foglalkozott és a háztartást vezette. A Tavaszi háború a mi falunkat is érintette. Az egyik csata után, mely a közelben volt, a győztes déli sereg kifosztotta és felégette a falut. Apámat és engem (ekkor olyan 6-7 éves lehettem) megkötöztek és végignézették velünk, ahogy megerőszakolták többen a nővéremet és édesanyámat. Az egyik férfi, egy fiatal, olyan 20 év körüli, díszes páncélban, parancsolt a többinek, természetesen ő volt az első. Miután végeztek, elvágták a nővérem és anyám torkát, majd apámat is megölték, nekem pedig azt parancsolták h szaladjak el, ha tudok, adnak 1 perc előnyt. Én rohantam teljes erőmből a közeli erdő felé, már az erdő szélén jártam, mikor elindultak lovakkal, megelőztek és két ló közé kitartott madzaggal belevágtak a nyakamba visszafele. A seb elég mély volt, vért kezdtem el nyelni és nem kaptam levegőt, de próbáltam tovább mászni az erdő felé, a katonák pedig nevetve otthagytak. Nem juthattam túl mélyre az erdőbe, mikor megláttam egy szürke rókát, aki felém tartott, leült mellém és várt. Én nem értettem, hogy mit csinál, de már elég kábult is voltam, majd sötétség vett körül.

Később egy kis házikóban ébredtem fel, egy idősebb ember ült mellettem és engem ápolt, a róka is ott ült mellettem és engem figyelt. Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Az ember megrázta a fejét és mondta, hogy még nem gyógyultam meg eléggé a beszédhez. Ekkor hozzányúltam a nyakamhoz és éreztem a nagy heget, ami rajta volt. Következő hónapokban a kis erdei településen dolgoztam, megtanítottak harcolni is. Furcsálltam, hogy csak férfiak voltak, akik közül néha páran eltűntek, de nem tudtam még megkérdezni, hogy miért. Évekbe telt mire újra tudtam beszélni, ez alatt megtanultam mindent az állatokról, növényekről és a harcról. Felderítéseket is végeztem a rókámmal, Gray-el. Nagyon jól összeszoktam vele, de a többi állattal is jó barátságot kötöttem az erdőben. Jól éltem, az egyetlen problémám a visszatérő rémálmom volt, a rokonaim meggyilkolásáról. Egyik nap Rorin Oak, a mesterem, aki ápolt is, egy lánnyal tért vissza, aki engem a nővéremre emlékeztetett, pont annyi idős is lehetett, amennyi a nővérem volt halálakor. Ekkor döntöttem úgy, hogy ott hagyom a Fekete Tölgy-et, a szervezetet, akik a szegényeket segítették meg, és a gazdagokat taszították le. Megbeszéltem mesteremmel, hogy meg kell keresnem az illetőt, aki megölte a családomat és ő megértően bólogatott. Adott egy térképet, amelyen bejelölt egy barlangba épített kis búvóhelyet. Felvettem hát sálamat, fegyvereimet és elindultunk Gray-el. A kijelölt helyet könnyen megtaláltuk, ez lett a mi kis bázisunk. Ide tértem mindig vissza a környező falvakból és városokból a kutatásom során. Amelynek első szakasza elég sikertelen volt, mivel amikor a sállal takartam el az arcomat akkor azért nem álltak velem szóban, ha viszont nem rejtettem el a sebet, akkor azért. Mindig süket fülekre találtam. Pénzem se volt, de az erdő növényei elláttak élelemmel. Így telt el egy év, nyomorúságosan, siker nélkül.

Egyszer egy magányosan utazó nemesnek tűnő embert találtam egy úton, a lován. Megszólítottam. Rám nézett, majd megfordult mintha nem is látott volna. Elkeseredettségemben odarohantam hozzá a lovat megállítottam, mire ő előrántotta a kardját és megtámadt. Könnyedén lefegyvereztem, a harc hevében meg is sérült, az életéért könyörgött. Ekkor bevillant apám képe, aki hasonlóan könyörgött. Egy pillanatra elvesztettem a kontrollt magam felett és leszúrtam a nemest. Ez volt az első alkalom, amikor embert öltem. És jól esett. Hatalmasnak éreztem magamat, erősnek. Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy a küldetésem sikerrel járhat és bosszút tudok majd állni. A következő időszakban megöltem azokat, akik nem hallgattak rám, de előtte levágtam a bal fülüket, mert amúgy sincs rá szükségük. A közemberektől tudtam meg csak információkat, nemestől vagy gazdagtól soha. Többször raboltam el kisebb nemeseket, hogy utána a barlangomban szedjek ki belőlük kínzásokkal információt. Ez a módszer sikeres volt. El is terjedt a hír egy csuklyás emberről, akinek sála van, csak úgy hívták, hogy Scarf. A nemesek rettegtek az alaktól, híre gyorsan terjedt, de soha nem kaptak rajta semmin, mende-mondák alapján, meg nem kezdtek el körözni. Eljutottam végül a prédámhoz. Döbbent képet vágott, mikor megjelentem a házában, talán fel is ismert nem tudom, de ugyanazt kapta, amit én kaptam tőle. Feleségét és lányát megerőszakoltam, neki pedig elvágtam a torkát, persze csak miután apránként leszedtem róla a bőrt. Majd miután végeztem vele megöltem a feleségét és lányát is.

Bosszúm után úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom, hogy hasonló igazságtalanságok történjenek, ezért ha meghallottam, hogy egy gazdag kereskedő, vagy bármilyen személy valami „rosszat” csinált, egyből lecsaptam rá, megkínoztam és megöltem. Úgy éreztem megállíthatatlan vagyok, hírem tovább terjedt, de senki nem volt biztos, abban, hogy én tettem a dolgokat, csak sejtették. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak igazságérzetből csináltam az egészet, ugyanis élveztem, kifejezetten élveztem a hatalmat, amit a gyilkolás adott. Amikor meghallottam, hogy Észak újra él, és le akarja győzni a nemességet, tudtam, hogy jelentkeznem kell az Északi sereghez. Így is tettem.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.